Üdvözletem Éles Úr!
Van egy nagy gondom.
A fiam 16 éves, egy budapesti klubban kézizik, már 2 éve./ Előtte 2 évig Bp. környékén játszott./
Sajnos ezt a csapatot is utolérte a végzet. Összevonások más csapattal, bizonytalanság, valójában még semmit sem tudunk még arról sem, hogy hol és egyátalán lesz-e edzés és az is milyen formában. Szomorú.
A fiam komolyan gondolja, szereti ezt csinálni, 8 éves kora óta mást sem hallottam, csak a kézalabda és a kézilabda.
Azt hiszem, már nincs idő várni, hogy "majd kialakul valami", szeretném, ha révbe érne és azt csinálná, amit szeret, pláne, ha jó is benne. Ez utóbbit nem anyai szívem mondja, szakemberek szájából hallottam.

Még attól sem retten vissza

, ha esetleg messzebb kellene élnie, gondolok itt a hazai nagy csapatokra, mint pl. a Veszprém, vagy a Szeged, és én is mindent elkövetek, ha úgy látom, jó kezekbe kerül. Róla ne is beszéljünk, mert szerintem még a Marsra is elmenne, ha játszhatna.
Tudna nekem segíteni????? Akár tanáccsal, akár bátorítással, nagyon megköszönném.
Üdvözlettel: Kati